Pár szó a gyógytornáról...
“A mozgás sok mindenre gyógyszer, de nincs olyan gyógyszer, amely a mozgást helyettesítené!” (Görög mondás nyomán)
A gyógytorna gyógyító céllal alkalmazott mozgás. A mozgás, mint gyógymód már ősidők óta ismert. Az egyik legősibb terápiás ág a gyógytorna, melyet a megelőzésben, a gyógyításban és a rehabilitációban is egyaránt alkalmaznak.
A mozgás a szervezet alapfunkciója. Válaszaink a külvilágból érkező ingerekre, mind-mind mozgásban, cselekvésben jelennek meg. A gyógytorna a mozgást, mint ingert használja fel a gyógyítás-megelőzés során, kedvező élettani változásokat indít el ezáltal a szervezetben.
Egy olyan speciális mozgásterápiáról van szó, amely a megbetegedett vagy sérült testrész mozgás készségének helyreállítására törekszik. Célja a mozgásszervi betegségek megelőzése illetve gyógyítása célzott gyakorlatokkal, melyet helyettesíteni más kezeléssel nem lehet.
Gyakori gyerekkori problémák melyek a gyógytorna segítségével sikeresen kezelhetőek
A mozgásra már gyermekkorban figyelmet kell fordítani, hiszen akkor alakulnak ki a gerinc anatómiai görbületei, a talp hosszanti és harántboltozata. A késöbbi problémák elkerülése érdekében fontos, hogy időben felismerjük és kezeljük a mozgásszervrendszeri eltéréseket.
Hanyagtartás
A hanyag testtartást a mozgáshiány, a sok ülés, a hát- és törzsizomzat fejletlensége okozza. Ebben az esetben a háti gerincben még nincs deformitás, a csigolyákban még nincs szerkezeti eltérés. Ilyenkor a gyerek nem tudja magát hosszú ideig egyenesen tartani, de ha rászólunk, ki tudja húzni magát.
A hanyagtartás jellemzője, hogy az időben megkezdett speciális tartásjavító tornával és a mindennapi testmozgással megelőzhető és helyrehozható. Elhanyagolt esetben, végleges alakváltozás, gerincdeformitás jön létre, és ez már aktív izomerővel nem korrigálható.
Gerincferdülés vagy szkoliózis
Az egyik leggyakoribb gyermekkori gerincbetegség. A gerincferdülésen a gerincoszlop oldalirányú görbületét értjük, amelyhez legtöbbször társul a csigolyák elfordulása is. Ennek következtében alakul ki a háti szakaszon az úgynevezett bordapúp és az ágyéki szakaszon az ágyéki púp.
A kiváltó okok különbözőek lehetnek (gyenge hátizomzat, hanyagtartás, hirtelen hossznövekedés, alsó végtag hosszkülönbség, csípőizületi mozgásbeszűkülés, csigolyák fejlődési rendellenessége), de a legtöbb esetben a mai napig nem tisztázottak.
A gerincferdülés időben való felismerése nagyon lényeges, melyben jelentős szerepe van a szülőknek, a testnevelő tanároknak és a rendszeres ortopédiai szűrővizsgálatoknak. A korai felismeréssel elkerülhető a súlyosabb gerincdeformálódás kialakulása.
A gerincferdülés mozgásterápiájában minden esetben speciális, egyénre szabott kezelést kell alkalmazni. Elsődleges célja a görbület csökkentése, a további romlás megállítása illetve lassítása.
A törzs leggyakoribb, szemmel is jól látható eltérései:
- előreeső vállak;
- a vállak állása aszimmetrikus; vagyis az egyik váll magasabban áll, mint a másik;
- hátulról nézve a lapockák állása eltérő;
- szemmel láthatóan elhajlik a törzs valamely irányba;
- előrehajolt helyzetben bordapúp látható a háton;
- a szegycsont erősen behúzódik, vagy épp ellenkezőleg, előreemelkedik;
- csak az egyik oldalon kirajzolódó hátizmok;
- aszimmetrikusan álló csípőlapát.
Lúdtalp
A népbetegségnek számító lúdtalp minden életkorban előfordul, de óvodás- és kisiskoláskorban a leggyakoribb lábpanaszt okozó elváltozás. Lúdtalp esetén a láb hossz- és harántboltozata ellapul, aminek következtében a boka lesüllyed és a láb boltozatát fenntartó inak, szalagok és izmok megnyúlnak.
A boltozatos szerkezetű láb alkalmasabb a test súlyának viselésére, mert teherbíróbb, mint az egyenes talp.
Leggyakoribb tünetek, hogy a láb egész talpával éri a talajt, esetleg látszik a belboka bedőlése is, a lábak járás közben kifelé vagy befelé fordulnak. A láb deformálódása miatt a testsúlyterhelés máshová esik, ez megteremti az alapot a többi láb- és gerincbetegséghez. Fáradékonyság jelentkezhet, kialakulhatnak különböző boka-, térd-, csípőízületi problémák és láb-, derék-, hátfájdalmak.
A láb boltozata 3 éves korig alakul ki az állással, járással kapcsolatos izommunka eredményeképpen. Ezért nem érdemes erőltetni kisgyermekkorban a felállást, járást, mert a korai súlyterhelés a láb gyenge ízületeinek lesüllyedését okozhatja és lúdtalp jön létre.
Iskolás – és serdülőkorban is kialakulhat a lúdtalp, ha a gyors növekedés, az iskolai megterhelés és a testsúly hirtelen gyarapodása mellett az izomzat nem erősödik meg megfelelően. Az izomzat kifáradva nem képes aktívan fenntartani a láb formáját és ezt követően a láb szalagjai meglazulnak. Fontos, hogy még gyermekkorban megerősítsük azokat az izmokat amelyek alátámasztást adnak a láb boltozatának, hiszen ebben a korban még könnyen alakítható a láb formája.
A lúdtalpkezelés, a gyógytorna célja a helyes terhelési viszonyok kialakítása és a megfelelő izmok erősítése korrigált helyzetben. Fontos a megfelelő lábbeli kiválasztása és emellett a napi rendszerességgel végzett gyógytorna.
A lúdtalptornával:
- megakadályozhatjuk a lúdtalp további romlását,
- enyhíthetjük a lúdtalp súlyosságát,
- megszüntethetjük a lúdtalpat,
- megelőzhetjük a lúdtalpat.